A vadász is ember, hibázhat, ezért időnként előfordul, hogy nem megfelelően találja el a vadászat során célba vett vadat. A megsebzett vad ilyenkor hosszabb-rövidebb távolságra elmenekül. Megfelelő vérnyom esetén persze a vadász saját maga is megtalálhatja a vadat, ám ha a menekülés során nem maradt az ember számára érzékelhető nyom, netán a megtalált vad még él és tovább menekül, akkor szükség van egy megfelelően képzett kutyára és kutyavezetőre.
Hívjunk tehát utánkeresőt, ha sebeztünk, hogy elkerülhessük azt a rossz érzést, akár a sebzés valószínűségének legkisebb gyanúja esetén is, mert a sebzett vadat megkeresni erkölcsi és törvénybeli kötelességünk is. Nem beszélve arról, hogy az utánkeresés jelentős anyagi értéket ment meg.

Mit tegyünk, hát, ha sebzés történik? Fontos megfigyelni, hogy a lövés kivitelezése hogyan sikerült, kényelmes testhelyzetből adtuk le, vagy sem. Ha a vad nem marad helyben, első dolgunk legyen, hogy a helyünket megjelöljük, mert sokaknak problémát jelent, hogy később beazonosítsák a helyet, ha nem egy konkrét lesről van szó. Aztán idézzük fel, hogy miként állt a vad a lövés pillanatában, esetleg bemozdulhatott-e? Jelzett-e valamilyen módon? Figyeljük meg jól, hogy merre és miként menekült, még ha szem elől tévesztjük, akkor is sok mindet elárulnak a menekülés zajai. Maradjunk a vad számára észrevétlenek a lövés után is. Ez különösen fontos, ha közelről adtuk le a lövést, mert könnyen lehet, hogy a közelben maradt és mi magunk riasztjuk majd el.
Ha kivártuk a kellő időt, akkor nagy körültekintéssel vizsgáljuk meg a rálövés helyét. Első dolgunk legyen a hely megjelölése. Visszatérő probléma, hogy azért nem tudjuk megkezdeni az utánkeresést, mert a rálövés helyét próbálja megtalálni a sebző.
A jelölést követően keressünk a találatra utaló jeleket, vágott szőrt, vért, csont, zsír, háj darabot, béltartalmat. Ezeket gyűjtsük is össze, ne hagyjuk ott, mert másnapra egy arra tévedő róka, vagy más vad megeheti, eltaposhatja. A lőjelek nagy fontossággal bírnak, mert a kutyavezető ebből már látja, hogy mire számíthat az utánkeresés során. Ezek alapján és a vadász megfigyelései alapján lehet eldönteni, hogy mikor kell és érdemes megkezdeni a keresést. Ha a találat ténye nyilvánvaló, és jól követhető a menekülő vad csapája, akkor is csak legfeljebb 200 méterig ajánlott követni, vagy ami rosszabb, amíg fel nem ugrasztjuk esetleg. Akkor azonnal csendben vonuljunk vissza.
Amennyiben felismertük az utánkeresés szükségességét, akkor értesítsük a megfelelő utánkeresőt. Ennek során első dolgunk legyen a kereséshez való beiratkozás, beleértve az utánkereső személyt is! Értesítsük a hivatásos vadászt /vadászmestert / ! Ezt követően mindent tegyünk az utánkereső kérésének megfelelően, hogy őt munkájában lehetőleg ne akadályozzuk, hanem segítsük. Hogy a megsebzett vadat meddig keressük, azt lehetőleg had döntse el a kutyavezető, mert a sebzett vadat addig kell keresni, amíg az ember bírja és a kutya akarja! Más okból feladni nem illik.

Végezetül még annyit, hogy soha ne feledkezzünk meg az utánkeresés során terítékre került vadnak megadni a tisztességet. Kapja meg az utolsó falatot és a töretet. Épp úgy illik a jól dolgozó kutya nyaklójába tűzni egy kis tölgy vagy fenyőgallyat.